A Viszkis nem csak magyar viszonylatban k*rva jó!
Antal Nimród rendezőtől már megszoktuk, hogy tud filmet csinálni. A Kontroll esetében például jól szemléltette, hogy a művészfilm és a görcsösen művészkedő film jócskán különbözik egymástól. Persze annak a filmnek még volt egy tipikusan kínos, magyaros, balkános szaga, most ez az új filmjéről egyáltalán nem mondható el.
A filmben sok minden megkapunk: egy Ceasescu-kori Romániát, ahol jól szemléltetik, mennyire ocsmány körülmények uralkodnak. Aztán szemünk elé tárul a jól ismert kilencvenizmus: a rendszerváltást követő korrupt, szabad rablórendszer. A film pedig nem hagy ki semmit, rengeteg mondanivalót dob bele az elménkbe, kínosság nélkül.
Például jól szemlélteti a határon kívüli magyarság helyzetét: Romániában bozgorozzák, magyarozzák, itthon pedig románozzák, aztán néha megkapja azt a "szebb" jelzőt Ambrus Attila (Szalay Bence), ami az, hogy erdélyi. Ezen kívül megmutatja az olajszőkítők, a piti bűnözők naggyá válásának életszínvonalát, amikor a Viszkis betekint egy szórakozóhelyre, ott pedig egy fickó dobálja a pénzt a prímásnak, majd a három prostituáltja közül az egyik melleibe nyomja a fejét. Rávilágít a kulákságból a rendszerváltással sznobbá emelkedő emberek nyomasztó viselkedésére is, amikor a barátnője bemutatja szüleinek.
A legfontosabb projekció és reflektálás viszont a nyomozó története, ami szintén terítékre kerül: a Viszkis utáni nyomozással töltött évek alatt elvesztette családját, gyógyszereken és alkoholon él, miközben az ország hősként kezeli a bankrablót. A film egyetlen hibája talán a "celeb" kifejezés, ami akkor még egyáltalán nem honosult meg. Bár eziránt én csak romantizációt érzek...
Mindenesetre a méltán legendává vált Viszkisről készült film egyértelműen kategóriájának az egyik legjobbja, és nem csak itt Magyarországon érdemes erre a címre. Annak ellenére, hogy a történetet tudtuk és ismerjük, végig lehet izgulni és a '90-es évek nagy életérzését sikeresen benyomta Antal Nimród egy 2 órás filmbe. A dolog végét ismerjük: a büntetés végrehajtás ez egyszer elvégezte a kötelességét és megjavított egy embert. Az önkéntes marketingeskedés visszatetsző, ennek ellenére azt tudom mondani, hogy aki még nem látta, annak mindenképp ajánlom!