Az Isztambuli egyezmény nem más, mint a gender-elmélet kivetülése nemzetközi, politikai ideológiává. Az egyezmény lényege az, hogy radikális feminizmussal döngöljön minden férfit a földbe. Úgy tartják, hogy a férfi gyakorol teljhatalmat a házasságban, párkapcsolatban és azzal rendszeresen visszaél, hogy a vele egy háztartásban élő nőt elnyomja. A nagyobb probléma, hogy ennek az elrejtésére felsorol valódi sérelmeket is, melyek elsősorban a harmadik világbeli országokat érintenek: kényszerházasság, nemi szerv-csonkítás, kényszerabortusz stb.

Azonban a gyakorlatban ez egy bosszúhadjárat, amely sorozatos visszaélésekre ad lehetőséget azon nők számára, akik ambiciózus intrikáikat kiélhetik az őt "elnyomó" férfiakon". Az, hogy ez emberkísérlete volt alkalmas, egyértelmű. Jól reprezentálja ezt a Spanyolországi helyzet:

Spanyolország férfierőszak elleni törvénycsomagja előlegezte meg az Isztambuli egyezményt. Spanyolország jól ért ehhez, az előző évszázadban például a második világháború főpróbáját rendezték le. Szomorú, hogy ezt a kísérletezgetést nem tudták máig levetkőzni. Ezek a férfiellenes törvények azt eredményezték, hogy az első érvénybelépés utáni évben már több, mint 150 ezer férfit csuktak le családon belüli erőszak vádjával, melynek a többsége hamis vád alapján történt. Átlagosan naponta 400 büntetőeljárás valósul meg férfiakkal szemben, 90 százalékban szintén nem valós vádak alapján. 2008-ban 142 125 ilyen típusú eljárás indult, melyből kizárólag 15 ezer minősült valós vádnak. 

És ebben a nővédelmi rendszerben hiába tesznek hamis vádak alapján bejelentéseket, ezen visszaéléseknek szinte egyáltalán nincs kockázata. Nyugodt lélekkel jelentgethetik fel férfi hozzátartozóikat, akik esetleg ellenségesek vagy csak nem elégítik ki rendesen. Egy mondvacsinált vád is kiválthatja azt, hogy a rendőrség kimenjen és azonnali vizsgálati fogság alá helyezzenek férfiakat. 

Az Isztambuli Egyezmény pénzügyi támogatást, lakhatási támogatást, munkahely-keresési támogatást, tehát összetett anyagi előnyöket irányoz elő minden nőnek, aki áldozatnak vallja magát. És hová vezetett mindez? Az új törvények bevezetését követő két éven belül már háromszorosára, évi közel 3-4 ezerre növekedett az öngyilkos férfiak száma. A nők terhére elkövetett gyilkosságok száma pedig 50 százalékkal emelkedett meg, tehát kijelenthetjük, hogy az Iszambuli egyezmény nem, hogy nem működőképes, hanem a genderizmus legnagyobb merénylete saját maga ellen. A feminácik pedig továbbra is mantrázzák, hogy aki elutasítja ezt az egyezményt, az a családon belüli erőszakot támogatja...

/Forrás: Wikipédia, Férfihang.hu, Youtube